Hír

A klasszikus lányregény a 19. század második felében és a 20. század elején élte az első igazi aranykorát. Gondoljunk csak Louisa May Alcott halhatatlan Kisasszonyok című művére (1868), vagy Lucy Maud Montgomery Anne otthonra talál (1908) című zseniális klasszikusára. Magyarországon a két világháború között Tutsek Anna Cilika sorozata fektette le az alapokat, a csúcsot pedig kétségkívül Szabó Magda Abigélje jelentette. Ezek a történetek eredetileg nevelési céllal születtek: felkészítették a fiatal nőket a felnőttkorra, a társadalmi elvárásokra és az erkölcsös életre. Idővel azonban a szigorú tanítást felváltotta az őszinte érzelemábrázolás.

Mitől lányregény a lányregény?

A lányregények magja a fejlődésregény (coming-of-age) struktúra. A cselekmény gerincét az identitáskeresés és a belső érés adja. A főhős általában egy fiatal, valamilyen szempontból különc, lázadó vagy hátrányos helyzetű lány, aki próbálja megtalálni a saját hangját a világban. Elmaradhatatlan elemek a mély, életre szóló barátságok, az első mindent elsöprő szerelem, a családi generációs konfliktusok és a morális döntések. A hangvétel szinte mindig intim és empátiára épít: ez a műfaj egyfajta érzelmi biztonsági hálót nyújt az olvasónak.

Kik írják és kik olvassák valójában?

A szerzők hagyományosan nők, akik saját tapasztalataikból merítve, tűpontosan képesek ábrázolni a női lét belső vívódásait, bár ma már férfi írók is alkotnak a műfaj határterületein. Az elsődleges olvasótábort természetesen a 12 és 18 év közötti kamaszlányok jelentik, akik a karakterekben saját bizonytalanságaikra keresnek gyógyírt.
De vajon kizárólag az övék ez a birodalom? Határozottan nem. A nosztalgia elképesztő erővel bír. Rengeteg harmincas, negyvenes nő tér vissza fiatalkori kedvenceihez, ha lelki menedéket, úgynevezett „comfort book”-ot keres a rohanó hétköznapokban. A felnőttkor tele van rideg elvárásokkal, a lányregények viszont visszaadják azt az időszakot, amikor a világ még nyitott volt. A magány, a beilleszkedés és az önelfogadás kérdései ráadásul harminc felett is ugyanolyan relevánsak maradnak.

Milyen egy modern lányregény?

Felejtsük el a bálokra, hímzésre és a hercegre váró passzív királylányokat! A mai modern lányregények – amelyek többnyire a Young Adult (YA) címke alatt futnak – hús-vér, esendő, de rendkívül céltudatos főhősöket mozgatnak. Nem félnek hozzányúlni a legsúlyosabb kortárs problémákhoz sem: központi témává vált a mentális egészség, a szorongás, a toxikus kapcsolatok felismerése, a cyberbullying és a karrierépítés nehézségei. A modern verzió kifejezetten feminista, inkluzív, és arra ösztönzi az olvasót, hogy merjen önmaga lenni.

Káros előítéletek: Olvashatják-e férfiak is?

A műfajt régóta sújtja a lealacsonyító „csajos irodalom” vagy „rózsaszín ponyva” bélyeg. Sokan hajlamosak felszínesnek vagy giccsesnek nevezni ezeket a műveket, pusztán azért, mert a nők belső világát és az érzelmeket helyezik a fókuszba a fegyveres harcok vagy a politikai intrikák helyett. Ez az előítélet azonban igazságtalan, hiszen az érzelmi intelligencia fejlesztése kulcsfontosságú.
Olvashatják-e férfiak is? A válasz egy határozott igen. Bár a marketing ritkán célozza meg őket, a lányregények olvasása számukra is kaput nyit az empátiára. Segít megérteni a nők mindennapi megéléseit, a rájuk nehezedő társadalmi nyomást, és közelebb hozza egymáshoz a két nemet. Egy jó történet ugyanis nem a nemi identitásról szól, hanem az egyetemes emberi lélekről és a felnövéssel járó küzdelmekről.

A lányregények titka az örökérvényű remény. Azt üzenik, hogy a növekedés és a változás bár fájdalmas, a végén képesek vagyunk felépíteni és megvédeni önmagunkat. Akár tizennégy évesen olvassuk a paplan alatt egy zseblámpával, akár hatvanévesen egy csésze tea mellett a fotelben, ezek a könyvek mindig emlékeztetni fognak minket arra, honnan indultunk, és milyen nagyszerű dolog embernek lenni.

Forrás: Gemini, Arcanum, ELTE BTK Digitális Tankönyvtár, Sulinet Tudásbázis, József Attila Megyei Könyvtár

Szeretnéd, ha ajánlanánk neked pár szuper lányregényt? Nézz körül a kínálatunkban! >>