Mindenkinek, aki kedveli Lucy Maud Montgomery és Jane Austen írásait. Valamint az ő lányaiknak, anyukáiknak. Megnevettető, bájos és titkokkal átszőtt – mindent tud, amit egy lányregénynek tudnia kell, sőt annál is többet. Jean Webster méltán híres két kisregénye az idők folyamán semmit sem veszített aktualitásából, humorából, olyan olvasmányok, melyeket jól esik időről időre újra elővenni, akkor is, ha közben felnő az ember. Nyakigláb apó – ahogy támogatóját nevezi elnyújtott árnyképe után Judy (született Jerusha) Abbott, történetünk hőse – egy ismeretlen és titokzatos jótevő, akinek segítségével főiskolára járhat az árvaházban nevelkedett, igencsak eleven képzelőerővel és óriási szívvel megáldott lány. Neki ír humoros leveleket, beszámolókat az iskolai életről, társairól, baklövésekről és a farmról, ahol a nyári szüneteket tölti, mit sem sejtve arról, hogy ki is ez a titokzatos idegen…

A Kedves Ellenségem a Nyakigláb Apó folytatásának is tekinthető, hiszen Judy beszámolóiból megismerjük barátnőjét, Sallie McBride-ot, aki a második regény leveleinek a szerzője. Ő Judynak számol be arról, hogy mi a nehezebb, 113 árva gondját viselni, egy árvaházat igazgatni minden előzetes szakmai tapasztalat nélkül, avagy mosolyra fakasztani egy morózus, goromba, ámde tiszteletre méltó skót orvost. Szerencsére kudarcairól és győzelmeiről egyaránt rendszeresen tájékoztatja legjobb barátnőjét, aki egykor ennek az árvaháznak volt a lakója, így önfeledten átadhatjuk magunkat a szellemes, derűs és csipetnyi öniróniával fűszerezett könyvnek, amely igen élvezetes olvasmány lehet minden romantikára és humorra nyitott olvasó számára.

Két barátnő két levélregénye most egy könyvben. Nem lehet nem szeretni őket!