A lányregények azt ígérik, hogy minden történet révbe ér. De mi történik akkor, ha a happy end után még mindig keresünk valamit – önmagunkat például?
Maja, a fiatal könyvtáros egy nap rádöbben, hogy a kapcsolata kiüresedett, és a közös jövő, amelyet építeni próbált, nem az ő útja. A szakítás után viszont nem jön automatikusan a megkönnyebbülés: csak a csend, a hiány, és a környezet finom nyomása, hogy végre révbe érjen. Ráadásul a könyvtár, ahol dolgozik, maga is lassú leépülésben van – akárcsak a régi barátságok, amelyekből valaha erőt merített. Egy elveszett könyv, egy titokzatos könyvbitorló és néhány újratalálkozás mégis megmozgatja az állóvizet.
A Lányregény érzékeny, humorral átszőtt történet arról, hogyan tanulunk továbblépni, amikor az élet nem az előre megírt forgatókönyv szerint halad. Arról, hogy a felnőtté válás néha késik, és hogy a boldogságot nem mindig a romantikus befejezés jelenti.
Görcs Annamari első regénye finom iróniával és őszinte empátiával mesél a mai harmincas generáció útkereséséről, a barátság és önazonosság jelentéséről – egy jobb sorsra érdemes könyvtár falai között.
Ajánljuk azoknak, akik hisznek benne, hogy az élet nem lányregény, de mégis megérdemli, hogy elolvassuk.
A Lányregény 2024-ben felkerült a Margó-díj jelöltjeinek hosszú listájára. Az irodalmi díjat 2015-ben alapították, melynek célja az első kötetes szerzők, a kortárs irodalom és az olvasás népszerűsítése.
>> Tovább a könyv Moly.hu oldalára
Ha szeretnél névre szóló, dedikált példányt kapni, rendeléskor a megjegyzés rovatba írd be, hogy kinek a nevére kéred.
„Kedves, bájos történet, igazi lányregény. A főszereplő egy könyvtárban dolgozik, ezért számomra érdekes volt kívülállóként olvasni hogyan ábrázolja a szerző egy kis könyvtár belső életét.” (moly.hu)
„Görcs Annamari regénye abban erős, hogy nem próbál meg egyetlen igaz utat kijelölni főhősei előtt, hanem egyszerűen hagyja őket, hogy meghozzák a saját döntéseiket, amiknek következményeit, ha nem is mindig büszkén, de vállalják. A végső kérdés pedig szinte kínálja magát: vajon tényleg olyan cukormázas minden Lányregény vége?” (moly.hu)
„Pont olyan, mint ahogy képzeltem, olvastatja magát, könnyed, elképzeled, szinte ott vagy a szereplőkkel… mégis megtűzdelt nagy igazságokkal… élveztem, kikapcsolt, szórakoztatott… nagyon szerettem.” Orsi
„Olyan könnyű a kis kötet, háton fekve olvasáshoz is tökéletes. Nagyon bele tudtam magam élni a könyvtáras részekbe is, kár, hogy nem sok ilyen hely létezik a valóságban. Bár mikor még au pair-kedtem az USA-ban ott volt egy cuki, kandallós könyvtár a közelünkben. Talán annak volt ilyen hangulata. Szóval jó sok élmény jött fel olvasás közben, az új történet felfedezésének élményéről nem is beszélve.” Bernadett
„Nagyon jó volt, nem tudtam letenni.” Renáta
„Elolvastam déltől 16 óráig. Nem tettem le. Most gondolkodom, van min. Köszönöm az élményt.” Mariska
„Nagyon tetszett, pontosan ábrázolta korunk problémáit a megfelelő férfi megtalálásában, ami nagyon nehéz… szóval nagyon aktuális kötet, úgy megformálva, hogy eteti magát, hogy akarja az ember szinte egy üléssel elolvasni.” Viki
„Alig vártam, hogy folytathassam. Tényleg visz magával a regény, bár az elején úgy gondoltam, hogy nem nekem szól, nem engem szólít meg a történet. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy teljesen beszippant a négy lány sorsának alakulása. Tetszik nagyon a regény filozófiája is, és nagyon szurkoltam végig Majának, mert kivételes, egyedi, kedves, önzetlen, minden szépet, jót megérdemlő karakter. Várom a folytatást!” Éva
„Húgom révén jutott el hozzám a Lányregény, egyik este egyvégtében elolvastam, mert nagyon jól szórakoztam. Bár rég olvastam már ilyen témájú könyvet, ez végtére is fiataloknak szól elsősorban, de számomra is érdekes volt.” Edit
„Nagyon jók a leírások. Bármiről. Akár a könyvtár, akár a város leírása. Akár a buli, emberek leírása, minden érthető és részletes és nem túl sok, pont annyi, amennyi jó. És humor is van benne bőven.” Szilvi
„Tényleg visz magával, nem lehet letenni! Szépen összeszedte a dinamikákat, tiszta tükör lehet sok ember számára.” Zsuzsa
GÖRCS ANNAMARI 1983-ban született Győrben. Imád olvasni és gyerekkora óta ír naplót, verset, prózát.
2007-ben publikálta első szépirodalmi írását A halnak úsznia kell címmel. Kék órakor, toronyiránt című novellája 2021-ben különdíjat kapott a Magyar Napló pályázatán. Legújabb novellái a Felhő Café és az Ambroozia online irodalmi folyóiratban jelentek meg.
A Lányregény az első regénye.
Előkészületben a következő történet: Tündérmese
>> Tovább a szerző oldalához
