2026. október 16.
Három könyv, három világ – őszi bekuckózás az Essexi kígyótól a Lányregényig
Van valami különösen jó abban, amikor ősszel korábban sötétedik. A nyári pörgés lassan elcsendesedik, a reggelek hűvösebbek, a délutánok rövidebbek, és egyszer csak sokkal vonzóbbnak tűnik egy meleg tea, egy puha takaró és egy jó könyv, mint bármi, amihez ki kell mozdulni otthonról. Őszi könyvajánlónk következik.
Az ősz talán nem véletlenül a nagy olvasások évszaka. Ilyenkor van időnk elmerülni egy történetben – akár egy viktoriánus iparváros füstös világában, akár egy essexi mocsárvidék legendájában, akár egy mai fiatal nő életének kérdéseiben.
Ha idén ősszel három különböző, mégis egymással különös rokonságot mutató könyvre vágyunk, érdemes elővenni Sarah Perry Az Essexi kígyó című regényét, Elizabeth Gaskell Észak és Dél című klasszikusát és Görcs Annamari Lányregényét.
Egy kígyó, amely talán nem is létezik
Sarah Perry 2016-os regénye 1893-ban, a viktoriánus Angliában játszódik. Cora Seaborne frissen megözvegyült, és férje halála után – a gyász mellett némi megkönnyebbülést is érezve – fiával Essexbe költözik. A környéken azonban különös hírek terjednek: állítólag visszatért a legendás Essexi kígyó, egy tengeri szörny, amely egykor halálos áldozatokat szedett.
Cora, aki lelkes amatőr természettudós, nem természetfeletti szörnyet lát a legendában, hanem egy esetlegesen felfedezetlen állatfajt. A helyi lelkész, William Ransome viszont éppen az ellenkezőjét gondolja: szerinte a kígyóról szóló történetek inkább a hit és a babona kérdéseit vetik fel.
A két ember világnézete aligha lehetne különböző – mégis különös kapcsolat alakul ki közöttük.
A regény egyszerre történelmi, gótikus hangulatú és romantikus, miközben olyan kérdésekről is beszél, mint a tudomány és a hit, a szabadság, a veszteség és az, hogy mennyire könnyen alakítunk valóságot a saját meggyőződésünkből. A könyv 2016-ban a Waterstones év könyve lett, és British Book Awardot is nyert.
Egy klasszikus, amelyben a szerelem mellett a társadalom is főszereplő
Elizabeth Gaskell Észak és Dél című regénye még régebbre, a 19. század közepének Angliájába visz. A történet 1854–55-ben jelent meg folytatásokban Charles Dickens Household Words című lapjában, majd 1855-ben könyvként is megjelent.
Főhőse Margaret Hale, aki családjával a békés déli vidékről a fiktív iparvárosba, Miltonba költözik. Az új világ kezdetben idegen és taszító számára: gyárak, füst, munkások, szegénység és társadalmi feszültségek veszik körül.
Itt találkozik John Thorntonnal, a keménykezű gyártulajdonossal. Margaret és Thornton eleinte szinte mindenben ellenkező oldalon állnak, miközben egyre világosabbá válik, hogy sokkal erősebb vonzalom köti össze őket, mint azt bármelyikük hajlandó lenne elismerni.
Az Észak és Dél ezért nem egyszerű szerelmi regény. A romantika mellett a munkások és gyártulajdonosok konfliktusáról, társadalmi különbségekről, erkölcsi felelősségről és arról is szól, hogyan változhat meg valakinek a véleménye, ha valóban megismeri a másik világát.
És egy mai „lányregény”, amely éppen a lányregények ígéretét kérdőjelezi meg
Görcs Annamari Lányregény című, 2023-ban megjelent első regénye egészen más korban játszódik, de meglepően hasonló kérdéseket tesz fel: **mi történik velünk akkor, amikor az életünk nem úgy alakul, ahogy elképzeltük?
Maja fiatal könyvtáros, aki rájön, hogy kapcsolata kiüresedett, és a közös jövő, amelyet addig épített, valójában nem az ő útja. A szakítás azonban nem hozza el azonnal a megkönnyebbülést. Marad a hiány, a bizonytalanság és a környezet jól ismert üzenete: ideje lenne végre „révbe érni”.
A regény különlegessége, hogy miközben egy mai nő útkereséséről mesél, magát a „lányregény” műfaját is megkérdőjelezi. Mi van akkor, ha a történet nem ott ér véget, amikor megtaláljuk a nagy szerelmet? Mi van, ha a valódi történet éppen utána kezdődik?
Miért éppen ősszel?
Talán azért, mert mindhárom könyvnek van valamiféle elmélyültsége. Nem csupán történeteket mesélnek, hanem arra hívnak, hogy egy kicsit megálljunk.
Az Essexi kígyó borzongató, titokzatos hangulatával tökéletes egy esős délutánra. Az Észak és Dél lassan kibontakozó szerelme és társadalmi világa hosszú, ráérős estékre való. A *Lányregény* pedig közelebb hozza a jelent, és talán éppen egy olyan időszakban talál el bennünket, amikor mi magunk is feltesszük a kérdést: vajon tényleg ott tartok, ahol tartanom kellene?
Ősszel nem kell mindig produktívnak lenni. Néha elég egy könyv, egy bögre tea, egy takaró és néhány nyugodt óra.
Mert a bekuckózás nem feltétlenül elbújás a világ elől.
Néha egyszerűen csak egy kis idő magunkkal.
