A fotográfia a pillanat művészete.
Időutazás, melyben megáll az idő.
Egy ember kezében a géppel nem objektív – szubjektív.
Egy fotón mindig két ember van: a fotós és a néző.
A fotós exponál, a néző látja.
S a fotó az a pont, ahol a múlt összeér a jövővel: a folyamatos jelen.

Muzsai Viktória évtizedeken át idegen nyelveket, kommunikációt tanított a köz-, és felsőoktatásban. Ma a fotók és üzenetek világában találta meg azt a különleges lehetőséget, hogy másképpen figyeljen a világra.

Néhány éve kezdett tudatosan fotózni. Eleinte arcokat, később tájakat, részleteket, régi falakat, emberi nyomokat keresett. Nem egyszerűen képeket készít: történeteket keres bennük.

Hiszi, hogy egy fotó akkor válik igazán személyessé, amikor valamit elindít bennünk. Egy érzést, egy emléket, egy kérdést vagy éppen egy felismerést.

Mindennek története van. Egy arcnak, egy találkozásnak, egy elhagyott falnak, egy tájnak, egy fénynek – és talán nekünk is. Ezért kapcsolódik a fotóihoz néhány soros üzenetet is, azt, amit ő lát, érez, gondol a kép mögött.

Az én perspektívám – Fotó & Üzenet című albuma után ez a második fotó- és üzenetalbuma. Ez is saját perspektívával készült: arról, ahogyan a kamerán keresztül figyeli a világot, az embereket és önmagát és – ma már tudatosan – a képhez rövid üzenetet, történetet társít.

Megjelenés 2026. november 7-én.